A Roxínház színpadán láthatta először a közönség zenés darabként az Indul a bakterházat. És ha az ember zenés darabot állít színpadra, akkor szinte kötelező a tánckar.   

Így van ez nálunk is. A Roxínház Tanodából felnövő gyerekek a legtöbbször táncosként kerülnek először a színpadra. Csoportban tanulják meg az alapvető színpadi ismereteket. És legyen bármilyen félénk is egy gyerek, a többiekkel együtt bátran ki mer állni a színpadra, és ezáltal része tud lenni egy sikeres produkciónak, ami számára is sikerélményt jelent. Egy-egy előadás esetében a tánckar általában 20 fő körül van, ez függ az előadástól, a zenétől, amire táncolni kell, a díszlettől, hogy mennyi hely van, stb. Az Indul a bakterházban a tánckar mindemellett a falu népét is jelentette, akik akkor is maradtak a színpadon, amikor nem táncoltak, és a szerepükhöz hűen, árgus szemmel figyelték, mi történik a bakterházban. 
Minden előadás értékét emeli a tánckar jelenléte, általuk gazdagabb az élmény, látható ez az 5. részben, és majd főleg az utolsó, 6. részben, …. na, de ne szaladjunk annyira előre!

A projekt az EMT-TE-A-B-21-0373 azonosítószámú pályázat keretében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Támogatásával valósul meg.