Szívvel-lélekkel, a függetlenek szabadság szeretetével visszük színre az előadásainkat. Felkutatjuk a tehetségeket és gondozzuk útjukat a kezdeti lépésektől a tapsrendig… és még azon is túl. Közönségünkkel KÖZÖSSÉGET építünk.

Idén 21 évesek vagyunk. Kaposvár szívében, a Roxínház épületében játsszuk bérletes rendszerben az előadásainkat.

2000 őszén alakultunk azzal a céllal, hogy a kaposvári és a környékbeli fiatalok megismerkedhessenek a zene, a tánc és a színház világával; közreműködésükkel musicaleket, rockoperákat, táncszínházi produkciókat, zenés mesejátékokat, gyerekelőadásokat mutassunk be. Mára Kaposvár zenés színházává váltunk, mely nem csak szívvel és lelkesedéssel játszik, hanem művészileg is meghatározó teljesítményt képes felmutatni.

A Roxínház állandó székhelye 2007 óta a Somogy Megyei Önkormányzat jóvoltából a volt SMK épülete, ami a Somssich Pál u. 18. szám alatt található.

Infrastrukturális hátterünk: foglalkozásainkat, előadásinkat bérelt ingatlanban végezzük, melynek teljes alapterülete 1600 m2. Itt található egy 120 m2-es színpad 200 fő befogadására alkalmas nézőtérrel, hang- és fénytechnikával – melynek egy részét szintén béreljük -, 2 kisebb próbaterem, zongorával felszerelt zeneszoba, öltözők. Termeink alkalmasak minimum 15-20 fős csoportok foglalkozásainak megtartására. 

Társulatunk repertoárjában a komplett színházi előadásokon túl havi rendszerességgel számos rövidebb operett és musical műsor is szerepel, mivel a nagy előadások technikai befogadására a kisebb települések nem képesek. Hetente fellépések sorozatai követik egymást az ország számos, alacsonyabb lélekszámú településein is, így olyan emberekhez is eljutnak a magyar kultúra e fontos szeletei, ahova egyébként más formában nem. Sőt, a népszerűségünket mutatja, hogy együttesünk az országhatárokon kívül Erdélyben, Horvátországban és Szlovéniában is a nagyközönség elé tárhatta színvonalas produkcióit.

Az élő produkciók mellett az online csatornánkon, a jegy.hu felületén is megtekinthetőek az előadásaink.

2007-ben felnőtt társulatunk mellett elindítottuk a Roxínház Tanoda csoportjainkat, ahol 6-14 éves korig, felmenő rendszerben történik a fiatalok képzése.

roxinhaz

 

Születésnapi köszöntő helyett

 

A Roxínház első 20 évéről a Roxínház vezetőségének tagjai: Pintér Kata – rendező, Takács László János – koreográfus és Szabolcsi János – színész mesélnek. Ha kíváncsi vagy, mi minden történt ez alatt az idő alatt, ha többet szeretnél tudni a Roxínházról, mint néhány szám-adat, olvass tovább!

 

Mikor és hogyan született meg az ötlete annak, hogy megalapítsátok a Roxínházat?

Sz.J. Azt szoktuk mondani, hogy mindenről Jézus tehet! A Roxínház 2000-ben, egyetlen egy előadás
színpadra állítására verbuválódott össze, ez a Jézus Krisztus Szupersztár volt. Az akkori bemutató óta számoljuk az eltelt éveket, az volt a Roxínház születése, a fogantatás pedig 1999 nyarán történt. Akkor nem gondolkoztunk a folytatásban, nem akartunk többet, csak azt, hogy bebizonyítsuk magunknak és az akkori ellenszurkolóknak, hogy mire vagyunk képesek. Semmink nem volt. Szó szerint semmink, csak az akarásunk. Egy garázsban kezdtük el az énekpróbákat, és az ismeretségi körünkre hagyatkozva próbáltuk megkeresni azokat a társakat, akik szintén vannak olyan őrültek, hogy időt, energiát nem sajnálva belevágjanak ebbe a hatalmas vállalkozásba. Aztán, mint a népmese, szájról szájra terjedt, hogy van pár, a huszonéves éveinek végén járó elvetemült fanatikus őrült, akik színpadra akarják állítani a Szupersztárt. Szép lassan összeállt a későbbi Roxínház magja, megalakult a Roxínház tánckara is, így már csak egy nagyobb próbahelyre és az előadás majdani helyszínére volt szükség. A garázs után jött a Tüskevári Klubkönyvtár – ahol utána több évig is próbálhattunk -, majd az előadás helyszíne és a bemutató dátuma is meglett.

2000 augusztusában, Somogyvár-Kupaváron, a Történelmi Emlékhelyen tarthattuk meg a bemutatót, ahová utána tíz évig minden nyáron visszajártunk. Ahogy megvolt a Szupersztár bemutatója, valami hatalmas ürességet kezdtünk el érezni, hiszen arról volt szó, hogy ez csak egyszeri alkalom. A többiek is kérdezgették, hogy akkor most hogyan tovább? És tényleg. Miért ne folytassuk? Úgyhogy ezután jött a Hair, jött az István a király, jött A dzsungel könyve… és jött 20 év. Mai fejjel, ha visszatekintek, nem is értem, hogy azt a göröngyös utat, ami a mai Roxínházig elvezetett, hogyan tudtuk végigjárni. Voltak és vannak emberek, akik már akkor és most is a lehetőségeik szerint segítenek minket. Őket nem szeretném név szerint felsorolni, mert biztos, hogy kihagynék valaki. Ők tudják, mi tudjuk. Ez bőven elég. A mai napig kapcsolatban vagyunk, és ez már baráti kapcsolat. Aztán természetesen megvan nekünk is az ellentáborunk, ki ilyen, ki olyan ok miatt próbálja megnehezíteni a munkánkat. Őket pedig azért nem említeném tételesen, mert nem lenne sportszerű. Ők tudják és mi is tudjuk.

T.L.J. Ha hivatalosan szeretnénk megfogalmazni: 2000 őszén alakultunk azzal a céllal, hogy a kaposvári és a környékbeli fiatalok megismerkedhessenek a zene, tánc és a színház világával; közreműködésükkel musicaleket, rockoperákat, táncszínházi produkciókat, zenés mesejátékokat, gyerekelőadásokat mutassunk be. Elmondhatjuk, hogy mára Kaposvár zenés színházává váltunk, mely nem csak szívvel és lelkesedéssel játszik, hanem művészileg is meghatározó teljesítményt képes felmutatni.

 

Kezdetben milyen volt a társulat, hányan voltatok, hogy szerveződött a csapat?

P.K. Én a Roxínház fogantatásánál még nem, de a születésénél már jelen voltam. Először csak ötletekkel segítettem a készülő előadás egy-egy próbáját, majd felkértek, hogy rendezzem meg az előadást. Nagyon tiltakoztam, de aztán egy olyan szereplő, táncos és koreográfus gárda szerveződött, hogy közösen egy emlékezetes előadást hoztunk létre. A társulat sokat változott az elmúlt húsz évben. A mag azonban megmaradt. Kezdetben a Roxínház tánckarát Szerecz Róbert vezette, akinek nevéhez többek között a Jézus Krisztus Szupersztár és a Hair koreográfiái kötődnek. Ma a Roxínház egyik fő motorja Takács László János, aki a táncpedagógusi és koreográfusi feladatok mellett az egyesület elnökeként fáradhatatlanul küzd a mindennapi problémák megoldásában. Szabolcsi János színpadi szerepei mellett szervezi az előadások, fellépések lebonyolítását, kapcsolatot tart a Roxínház partnerintézményeivel. Jómagam a rendezés mellett pályázatírással, a mindennapi élet szervezésével segítem társulatunk munkáját. Szakmai sikereinkhez nagyban hozzájárult Tóth Tibor János, Sudár Gergő, valamint Merkei Mónika táncpedagógusi-koreográfusi munkája is. Az énekesek képzésével Gschwindt Balázs foglalkozik. Az utóbbi években csatlakozott társulatunkhoz Horváth Zita színésznő, aki drámafoglalkozásainkat vezeti, és Lugosi György, aki a színészmesterség elmélyítésében segíti szereplőinket. Előadásainkat igyekszünk mindig egy kicsit magunkra formálni, ebben sok szerepe van Sebesi Tamásnak, aki darabjaink hangzásvilágáért felel. A színpadi munka mellett a háttérben is rengetegen segítik, segítették munkánkat, akiknek szintén sokat köszönhetünk. A Roxínház sikerének záloga a szakmai stáb mellet a társulat lelke. Egy nézőnk szerint: „a Roxínház színpadáról olyan energiák áramlanak le, amit még soha egyetlen nézőtéren ülve nem éreztem.”

 

Mikor találtatok "otthonra" a régi SMK épületében?

Sz.J. 2007-ben – most döbbenek rá, hogy ennek is már 14 éve – jött a lehetőség, hogy az akkor már évek óta üresen álló egykori SMK épületét belakhatjuk, elkezdhetünk benne dolgozni, vállalva az épülettel járó anyagi és fenntartói feladatokat. Tudtuk, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet, de a mai napig sikerült megbirkózni a feladattal. Lett otthonunk, lett színpadunk, lett nézőterünk, lettek öltözőink, irodák és minden, amiről előtte 8 évvel egy garázsban álmodoztunk. Innentől vált tervezhetővé az életünk


Mikortól indult a Tanoda, hogy látjátok az utánpótlást?

T.L.J. Megalakulásunk óta foglalkozunk tehetséggondozással. A feltételek akkor teremtődtek meg, mikor a Roxínház mai épületében otthonra leltünk. A Tanodánkban többek között az a célunk, hogy a fiatalokkal, a gyerekekkel olyan közösségi színházi előadásokat hozzunk létre, melyben ők, felnőtt mentorálással, az előadás létrejöttének minden fázisában, közösen gondolkodva, tevékenyen vesznek részt, közösen alakítva magát az előadást. Közösségünk egyedisége, hogy a gyerekekkel, fiatalokkal létrehozott előadásokat bérletes rendszerben tudjuk játszani. Különös élmény ez a játszóknak és a nézőtéren ülőknek is, hiszen a játszott mesékben a szerepeket hasonló korú gyermekek játsszák és nézik. Fontosnak tartjuk, hogy a Kaposvár és térségében élő gyerekeknek lehetőséget nyújtsunk kibontakoztatni a bennük szunnyadó előadó-művészeti tehetséget, miközben pozitív irányba formálódik személyiségük. Tanodánkban a gyermekek és fiatalok tánc, ének és színjátszó foglalkozásokon vehetnek részt, heti rendszerességgel. A csoportmunkában megtanulnak együttműködni, konfliktusokat kezelni, ezáltal erősödik a szociális érzékenységük, ami hozzásegíti őket ahhoz, hogy egészséges, a társadalom számára hasznos, ambiciózus, kreatív emberekként nőjenek fel. Ma már lehetetlen a Tanodát és a Roxínházat kettéválasztani. Nincs Roxínház Tanoda nélkül, de nincs Tanoda Roxínház nélkül.

P.K. Nagyon nagy energiát ad a közel száz fiatal, akik második családjukként tekintenek ránk. Együtt nőnek fel nálunk, sokszor végigkísérjük életük legfontosabb szakaszait. Amikor a 16 éves fiatal azt mondja nekem, hogy olyan vagyok, mintha második anyukája lennék, azt hiszem, az mindent elmond

 

Vannak-e olyan tagok, akik nálatok indultak, és zenei-színészi pályán vannak jelenleg is?

T.L.J. A színház egy különleges közeg. Beszippant, ha nem vigyázol. Többen vannak, akik színészként, táncosként, koreográfusként dolgoznak az ország több színházában. A Jézus Krisztus Szupersztár Júdása, Fila Balázs sikeres színészként játszik a József Attila színházban. Károlyi Krisztián, aki nálunk többek között a Sztárcsinálókban Nérót, a Valahol Európában Hosszút játszotta, ma a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Reider Péter, akinek egyik legemlékezetesebb szerepe a Roxínházban az Aladdin volt, ma a Vígszínház társulatának tagja. Dunai Gergő, akit pár éve A dzsungel könyvében Maugliként láthatott a közönségünk, most a 2021-es A DAL versenyben lép hétről hétre a tv képernyőjére. És vannak egykori Roxínházasok a média területén is: rádiókban, sajtóban. De mi nem csak rájuk vagyunk büszkék. Hiszen a Roxínház célja nem kifejezetten a színész-énekes képzés. A legfontosabb, hogy a hozzánk járó fiatalok kommunikációs képessége, önbizalma növekedjen, hogy a nálunk felnövő fiatalok az élet bármilyen területén megállják a helyüket és sikeresek legyenek. És büszkék vagyunk azokra is, akik a suli vagy a munka mellett minden szabadidejüket nálunk töltik, és délutánról délutánra, estéről estére színpadra állnak, miközben a suliban vagy munkahelyen is helyt kell, hogy álljanak.

 

Melyek voltak számotokra a legemlékezetesebb előadások?

Sz.J. 32 különböző nagyelőadást állítottunk színpadra, többet ezek közül később felújítottunk és ismét műsorra tűztük, összesen több mint 1800 alkalommal hajoltunk meg a közönség előtt az ország legkülönbözőbb pontjain és több alkalommal a határon túl is. Minden előadás és minden fellépés emlékezetes. Az egyik azért, mert imádja a közönség, a másik azért, mert különleges hangulatú a próbafolyamata. Szóval mindegyikhez tudnék ezer külön sztorit mesélni, vagy ezer varázslatos pillanatot. A Szupersztárt imádtuk, mert az első volt. A Hairt imádtuk, mert a szakadó eső ellenére sem mozdult a közönség. A Valahol Európában előadást imádtuk, mert könnyes szemmel, állva tapsolták meg az előadást. Az Indul a bakterházat imádjuk, mert nincs két egyforma előadás belőle. Az Anconai szerelmeseket imádjuk, mert ez az előadás már együtt lélegzik a közönséggel, mert van, aki már 15. alkalommal nézi meg és exkuzálja magát, ha esetleg nem tud eljönni az újabb Anconai előadásra. Hatalmas élmény volt úgy játszani a Sose halunk meg előadást, hogy ott ült a nézőtéren Koltai Róbert, Dés László és Bunyik Béla, aki a filmet menedzselte Amerikában. Élmény volt Süsü, a sárkányt játszani úgy, hogy Bergendy István ült a nézők között, vagy amikor Varró Dániel a Túl a Maszat-hegyen bemutatóján. Minden egyes előadást, fellépést mind a mai napig egy varázslatként élünk meg. Izgalommal teli az a várakozás, hogy a közönség mit reagál majd.

 

Hullámvölgyek, hullámhegyek a csapat életében?

Sz.J. A 2010-es évünk volt egy nagyon komoly vízválasztó, és egyértelműen a 2020-as év az, ami próbára tett minket.
Úgy látszik, 10 évente van egy kötelező rossz, amit le kell tudnunk gyűrni ahhoz, hogy 9 nyugodt és tartalmas év következhessen.

P.K. Szerencsére hullámhegyből van/volt több, hiszen nap, mint nap elképesztő energiát ad a társulat ereje. Ez eddig minden hullámvölgyből kisegített bennünket. A kezdetektől önfenntartó színházként, közhasznú egyesületként működünk. Főként előadásaink, bérleteink bevételéből, kisebb részben pályázati forrásokból, támogatásokból tartjuk fenn az egyesületet.  A legnagyobb nehézséget a kulturális TAO megszűntetése óta a gazdasági stabilitás megteremtése okozza. 2018-ig egy teljesen tervezhető anyagi hátteret biztosított ez a támogatási forma.
Azóta próbálunk további pályázati forrásokat keresni – inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Már az is csoda, hogy 2020 tavaszát megértük. A covid okozta két leállás még nagyobb kihívás elé állította társulatunkat. Tavasszal elmaradt a Lúdas Matyi bemutatónk, közel húsz bérletes, 10-15 bérletszünetes előadásunk. Nyáron kicsit fellélegezhettünk, hiszen több nyári színházi helyszínen tudtunk játszani. És akkor még bíztunk az őszben. Bíztunk abban, hogy tudjuk pótolni az elmaradt bemutatókat, előadásainkat, és ha teljes bérletet nem is, de egy-egy előadásra szólót tudunk értékesíteni. Sajnos, hamar elszálltak ezek az illúziók. Így most mi, ahogy a világon oly sokan, a hullámvölgy aljáról bízunk abban, hogy innen csak felfelé vezet az út….

 

Hogy telnek most a napjaitok? Hogyan és mire tudtok készülni, próbálni?

T.L.J. Tavasszal egyik napról a másikra mi is teljesen leálltunk. Borzalmasak voltak azok a napok. A bizakodásba kapaszkodtunk, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba. Most, a második leállásnál tudtuk azt, hogy még egyszer nem állhatunk le teljesen, nem tétlenkedhetünk. A jelenlegi szabályokat figyelembe véve alakítottuk ki működésünket: a Lúdas Matyi előadásunkat próbáljuk kisebb csoportokban – ha a helyzet engedi, akkor élőben – szigorúan betartva az óvintézkedéseket, de van, hogy pár napra az online térbe kényszerülünk, ha egy-egy szereplő karanténba kerül. A Tanodások nagy szomorúságunkra jelenleg csak az online térben tudnak részt venni tánc, és színjátszó foglalkozásainkon. Ami persze nem ugyanaz, mint élőben, de nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne engedjük el egymás kezét. Ahogy nézőinket sem szeretnénk elengedni, hiszen az elmúlt húsz évben a Roxínház közönsége egy igazi közösségé kovácsolódott-kovácsolódik folyamatosan. Online térbe költöztetjük az előadásainkat, ami egy nagyon nehéz terep, amit most tanulgatunk mi is. Azt hinné az ember, hogy az internet világa végtelen, hogy kitárulnak színházunk kapui, és csak úgy özönlenek majd az online színházi nézők. Decemberben indult online színházi terünk az online-jegy.hu/roxinhaz oldalon. Tapasztalatunk, hogy nem csak nekünk kell megbarátkoznunk az online színházzal, hanem a nézőknek is. Nem tudni, meddig kényszerülünk még ebbe a térbe, de jelenleg két bevételi forrásunk van: a Tanodás csoportunk tandíj támogatásai és az online színházi jegybevételünk. Így az, hogy a következő 20 évben tudunk-e élőben a Roxínházban előadásokat játszani, az jelenleg attól függ, hogy online előadásainkra mennyi jegyet sikerül értékesítenünk. Vannak nagyon-nagyon jó tapasztalataink is, hiszen az ország számos pontjáról, sőt külföldről is nézték egy-egy előadásunkat, és voltak szép számmal, akik támogatói jegyet vásároltak. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki bármilyen módon támogatta, támogatja a Roxínház munkáját. De az online teltházhoz még meg kell győznünk nézőinket, hogy az online színháznak is vannak előnyei: ki sem kell kelni a kanapéból, meg lehet állítani, vissza lehet tekerni, hangosan énekelhető a kedvenc dalunk. És ami nem utolsó szempont: maszkra sincs szükségük! Napjaink egy része leginkább azzal telik, hogy a Roxínház neve ne csak a közvetlen környezetünkben, de az ország minden pontján, sőt az egész világon ismerősen csengjen. A virtuális világ kapuja kissé nehezen nyílik, de nem adjuk fel. Bízunk benne: ahogy az elmúlt 20 évben annyi mindent, így ezt az akadályt is legyőzzük. Napjaink másik része az online térben a társulat összetartása körül forog.

SZ.J. 2021. januárjában marketinges szakember segítségével áttekintettük online felületeinket, majd elkezdtük egységesíteni a csatornákat, és koncepciózusan felépíteni nevünket, hogy rövid időn belül a Roxínház név országosan is ismerősen csenghessen. Így elindítottuk hírlevelünket, február végére megújult honlapunk, facebook, és instagram oldalunk, és a fiatalok ötletére  elindult TikTok csatornánk is. 2021. január 8. óta 13 videóanyagot készítettek társulatunk tagjai, amit eddig 81.582 alkalommal tekintettek meg.

Mivel élőben nem tudunk játszani, online programokat kezdtünk szervezni. Azt láttuk, hogy a hozzánk kapcsolódó gyermekeknek és fiataloknak is hatalmas küzdelem a bezártság, az online iskola általi leterheltség. A korábbi években egy egy-egy  előadásunkra meghívtunk a megyéből a gyermekotthonokban élőket. Hatalmas élmény volt ez számukra. Nevelőiktől kaptuk a hírt, hogy ezeknél a gyermekeknél erős mentális problémákat okoz a bezártság. Ekkor jött az ötlet, hogy ha ők nem jöhetnek hozzánk, akkor a Roxínház előadásait jutassuk el hozzájuk. Mivel nekik nincs családjuk, aki meg tudná venni a belépőjegy árát, keressünk olyan támogatókat, akik egy előadás erejéig örökbe fogadnák a gyermekotthonokban élőket. Így aki támogat, kétszeresen segít. Egyrészt élményhez juttatja a gyermeket, ezzel is enyhítve a covid okozta mentális sebeket, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy a Roxínház életben maradjon. Megszületett  a “Legyen bármikor karácsony! - Roxínház élményt minden gyerkőcnek” programunk ötlete. Felvettük a kapcsolatot a Somogy megyei gyermekotthonokkal, akikhez félezer gyermek tartozik. Kaposvárról, Pécsről és Budapestről cégek és magánszemélyek is mellénk álltak, így hamarosan megyénk összes gyermekotthonába el tudjuk juttatni online előadásunk egyikét, majd szeretnénk kiterjeszteni programunkat az ország további gyermekotthonaiban élő, több mint 23 ezer gyermekre.


A 20 év alatt gondolom voltak különleges, érdekes, megosztható sztorik…

Sz.J. Ez nagyon nehéz, mert az elmúlt 20 év annyi sztorit termelt, hogy nehéz választani közülük. Van, amikor bent a Roxínházban egy-egy szünet közben, vagy lent a büfében pár „öreggel” sztorizni kezdünk, a fiatalabbak körénk gyűlnek és jön a ”mondj még egyet” mondat. Pl. Kettőezer-nemtudomhányban István a király turnén voltunk. Pécsről mentünk Verőcére, majd onnan Pilisvörösvárra. Komplett stáb. Technika, díszlet, műszak és két busszal a szereplőgárda. A műszak mindig egy nappal előttünk járt, hogy minden rendben legyen, mire megérkezünk. Álljon a díszlet, a technika és zökkenőmentesen indulhasson az előadás. Mikor a két busszal megérkeztünk Verőcére, drága Székely Gyuri, aki akkor ügyelte az előadásokat és irányította a műszakot, szólt, hogy nagyon vigyázzunk, mert nem a legmegbízhatóbb a színpad, de ezt ő jelezte a helyi szervezőknek. Az ő válaszuk annyi volt, hogy tegnap elbírta az XY zenekart, ma ezt is el fogja bírni. Ennek tudatában futottunk neki az István a király előadásnak. 8000 ember. A színpad szépen, komótosan néha kilengett oldalra, ezért a tánckar megkapta azt az utasítást, hogy: ne verd oda, csak piciben!

Kezdett az előadás szelíd szombat esti össztáncra hasonlítani, eltűnt belőle az erő, ami érthető volt, mert féltünk, hogy összedől a színpad. Gondoltam, Koppányként majd én beviszem a kemény vonalat a ma estébe, és a Szállj, fel szabad madár dalban a szívemet odarakom eléjük. Egy emelvényről kellett a dal két versszaka között a népem közé ugranom, akik piciben ugyan, de táncolták azt, amit estéről estére szoktak. 8000 ember! Jött az ugrás pillanata, és ahogy elérte a lábam a színpadot, azzal a lendülettel be is szakadt alattam, és eltűntem a színről. A táncosok észnél voltak és egyből körbe zárták a lyukat a színpadon, kitakarva a közönség elől, ahogy Koppány méltóságát vesztve kimászik, vagyis inkább kiszenvedi magát a gödörből. Az a dal onnantól ének nélkül ment le. Csupán ennyit érzékelt a közönség a történtekből.

 

Mit vártok 2021-től?

T.L.J. Mit várunk 2021-től? 2020-ban megtanultuk, hogy ne legyenek elvárásaink. Egy nagyon nehéz évad végéhez közeledünk. Szeretnénk megköszönni mindent, amit kaptunk a közönségtől, a társulattól.

SZ.J. Bízunk abban, hogy az a kapocs, ami összekötötte a Roxínház közösségét és közönségét az elmúlt 20 évben, az átsegít bennünket a jelenlegi nehéz korszakon is, és megélhetünk még legalább 20 évet.

P.K. Bízunk a közö(n)s(s)ég szeretetében és ez reményt ad nekünk.  A Roxínház elmúlt húsz éve olyan volt, mint egy tündérmese: szeretettel, reményekkel teli és csodálatos. Ezt várjuk 2021-től is… és ha valaki megnyerné a lottó ötöst, kérjük, gondoljon ránk szeretettel!

 

TÉRKÉP

eem

eet

r3 1

A Kaposvári Roxínház működési költségeinek támogatása szakmai program megvalósítását 2020. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

logor

© 2021 Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.